Kulturális központ rekonstrukció új épületrészekkel, konferenciaterem és kávézó
Épült: 2001-2003
Budapest, XII. kerület
Felelős tervező: Basa Péter
Megrendelő: Budapest XII. Hegyvidéki Önkormányzat
A villa építtetője Barabás Miklós festőművész, a 19. századi Magyarország elismert arcképfestője. A festő 1839-ben vette meg a szőlőtőkékkel beültetett telket, présházzal és pincével. Egy évvel később saját tervei alapján felépült a villaépület, amit már akkor földalatti folyosó kötött össze a vincellérházzal.
Az évek során az épületegyüttes sok átalakításon ment át, de a cél az eredeti épület visszaállítása volt, amit a kiegészítő funkciók új épületei minél visszafogottabban egészítenek ki. A helyreállításban nagy segítség volt a festő akvarellje saját villaépületéről és a köré épített rendezett kertről. A klasszicista villaépület ma kiállító térnek ad otthont, a pincéjébe étterem került. A régi vincellérházba borászati gyűjtemény került. A villa mögötti domboldalba süllyesztve épült meg a rendezvényterem, kialakítva egy bensőséges hangulatú udvart az eredeti és az új épületek között. A két épületet összekötő pince-folyosó továbbra is átjárást biztosít a helyiségek között. A terepviszonyoknak és az új funkciók jellegének köszönhetően az új építmények jelentős része a föld alá került. Az eredeti koncepcióban is hangsúlyos tájépítészet visszaköszön a gondosan kialakított kerten, a növényzet harmonikusan köti össze a műemléki épületet az új funkciókat befogadó üveg-fa építményekkel. Az épületegyüttes 2003-ban elnyerte a rangos, európai építészeti Europa-Nostra díjat.
Kulturális központ rekonstrukció új épületrészekkel, konferenciaterem és kávézó
Épült: 2001-2003
Budapest, XII. kerület
Felelős tervező: Basa Péter
Megrendelő: Budapest XII. Hegyvidéki Önkormányzat
A villa építtetője Barabás Miklós festőművész, a 19. századi Magyarország elismert arcképfestője. A festő 1839-ben vette meg a szőlőtőkékkel beültetett telket, présházzal és pincével. Egy évvel később saját tervei alapján felépült a villaépület, amit már akkor földalatti folyosó kötött össze a vincellérházzal.
Az évek során az épületegyüttes sok átalakításon ment át, de a cél az eredeti épület visszaállítása volt, amit a kiegészítő funkciók új épületei minél visszafogottabban egészítenek ki. A helyreállításban nagy segítség volt a festő akvarellje saját villaépületéről és a köré épített rendezett kertről. A klasszicista villaépület ma kiállító térnek ad otthont, a pincéjébe étterem került. A régi vincellérházba borászati gyűjtemény került. A villa mögötti domboldalba süllyesztve épült meg a rendezvényterem, kialakítva egy bensőséges hangulatú udvart az eredeti és az új épületek között. A két épületet összekötő pince-folyosó továbbra is átjárást biztosít a helyiségek között. A terepviszonyoknak és az új funkciók jellegének köszönhetően az új építmények jelentős része a föld alá került. Az eredeti koncepcióban is hangsúlyos tájépítészet visszaköszön a gondosan kialakított kerten, a növényzet harmonikusan köti össze a műemléki épületet az új funkciókat befogadó üveg-fa építményekkel. Az épületegyüttes 2003-ban elnyerte a rangos, európai építészeti Europa-Nostra díjat.
Kulturális központ rekonstrukció új épületrészekkel, konferenciaterem és kávézó
Épült: 2001-2003
Budapest, XII. kerület
Felelős tervező: Basa Péter
Megrendelő: Budapest XII. Hegyvidéki Önkormányzat
A villa építtetője Barabás Miklós festőművész, a 19. századi Magyarország elismert arcképfestője. A festő 1839-ben vette meg a szőlőtőkékkel beültetett telket, présházzal és pincével. Egy évvel később saját tervei alapján felépült a villaépület, amit már akkor földalatti folyosó kötött össze a vincellérházzal.
Az évek során az épületegyüttes sok átalakításon ment át, de a cél az eredeti épület visszaállítása volt, amit a kiegészítő funkciók új épületei minél visszafogottabban egészítenek ki. A helyreállításban nagy segítség volt a festő akvarellje saját villaépületéről és a köré épített rendezett kertről. A klasszicista villaépület ma kiállító térnek ad otthont, a pincéjébe étterem került. A régi vincellérházba borászati gyűjtemény került. A villa mögötti domboldalba süllyesztve épült meg a rendezvényterem, kialakítva egy bensőséges hangulatú udvart az eredeti és az új épületek között. A két épületet összekötő pince-folyosó továbbra is átjárást biztosít a helyiségek között. A terepviszonyoknak és az új funkciók jellegének köszönhetően az új építmények jelentős része a föld alá került. Az eredeti koncepcióban is hangsúlyos tájépítészet visszaköszön a gondosan kialakított kerten, a növényzet harmonikusan köti össze a műemléki épületet az új funkciókat befogadó üveg-fa építményekkel. Az épületegyüttes 2003-ban elnyerte a rangos, európai építészeti Europa-Nostra díjat.
Kulturális központ rekonstrukció új épületrészekkel, konferenciaterem és kávézó
Épült: 2001-2003
Budapest, XII. kerület
Felelős tervező: Basa Péter
Megrendelő: Budapest XII. Hegyvidéki Önkormányzat
A villa építtetője Barabás Miklós festőművész, a 19. századi Magyarország elismert arcképfestője. A festő 1839-ben vette meg a szőlőtőkékkel beültetett telket, présházzal és pincével. Egy évvel később saját tervei alapján felépült a villaépület, amit már akkor földalatti folyosó kötött össze a vincellérházzal.
Az évek során az épületegyüttes sok átalakításon ment át, de a cél az eredeti épület visszaállítása volt, amit a kiegészítő funkciók új épületei minél visszafogottabban egészítenek ki. A helyreállításban nagy segítség volt a festő akvarellje saját villaépületéről és a köré épített rendezett kertről. A klasszicista villaépület ma kiállító térnek ad otthont, a pincéjébe étterem került. A régi vincellérházba borászati gyűjtemény került. A villa mögötti domboldalba süllyesztve épült meg a rendezvényterem, kialakítva egy bensőséges hangulatú udvart az eredeti és az új épületek között. A két épületet összekötő pince-folyosó továbbra is átjárást biztosít a helyiségek között. A terepviszonyoknak és az új funkciók jellegének köszönhetően az új építmények jelentős része a föld alá került. Az eredeti koncepcióban is hangsúlyos tájépítészet visszaköszön a gondosan kialakított kerten, a növényzet harmonikusan köti össze a műemléki épületet az új funkciókat befogadó üveg-fa építményekkel. Az épületegyüttes 2003-ban elnyerte a rangos, európai építészeti Europa-Nostra díjat.
Kulturális központ rekonstrukció új épületrészekkel, konferenciaterem és kávézó
Épült: 2001-2003
Budapest, XII. kerület
Felelős tervező: Basa Péter
Megrendelő: Budapest XII. Hegyvidéki Önkormányzat
A villa építtetője Barabás Miklós festőművész, a 19. századi Magyarország elismert arcképfestője. A festő 1839-ben vette meg a szőlőtőkékkel beültetett telket, présházzal és pincével. Egy évvel később saját tervei alapján felépült a villaépület, amit már akkor földalatti folyosó kötött össze a vincellérházzal.
Az évek során az épületegyüttes sok átalakításon ment át, de a cél az eredeti épület visszaállítása volt, amit a kiegészítő funkciók új épületei minél visszafogottabban egészítenek ki. A helyreállításban nagy segítség volt a festő akvarellje saját villaépületéről és a köré épített rendezett kertről. A klasszicista villaépület ma kiállító térnek ad otthont, a pincéjébe étterem került. A régi vincellérházba borászati gyűjtemény került. A villa mögötti domboldalba süllyesztve épült meg a rendezvényterem, kialakítva egy bensőséges hangulatú udvart az eredeti és az új épületek között. A két épületet összekötő pince-folyosó továbbra is átjárást biztosít a helyiségek között. A terepviszonyoknak és az új funkciók jellegének köszönhetően az új építmények jelentős része a föld alá került. Az eredeti koncepcióban is hangsúlyos tájépítészet visszaköszön a gondosan kialakított kerten, a növényzet harmonikusan köti össze a műemléki épületet az új funkciókat befogadó üveg-fa építményekkel. Az épületegyüttes 2003-ban elnyerte a rangos, európai építészeti Europa-Nostra díjat.
Kulturális központ rekonstrukció új épületrészekkel, konferenciaterem és kávézó
Épült: 2001-2003
Budapest, XII. kerület
Felelős tervező: Basa Péter
Megrendelő: Budapest XII. Hegyvidéki Önkormányzat
A villa építtetője Barabás Miklós festőművész, a 19. századi Magyarország elismert arcképfestője. A festő 1839-ben vette meg a szőlőtőkékkel beültetett telket, présházzal és pincével. Egy évvel később saját tervei alapján felépült a villaépület, amit már akkor földalatti folyosó kötött össze a vincellérházzal.
Az évek során az épületegyüttes sok átalakításon ment át, de a cél az eredeti épület visszaállítása volt, amit a kiegészítő funkciók új épületei minél visszafogottabban egészítenek ki. A helyreállításban nagy segítség volt a festő akvarellje saját villaépületéről és a köré épített rendezett kertről. A klasszicista villaépület ma kiállító térnek ad otthont, a pincéjébe étterem került. A régi vincellérházba borászati gyűjtemény került. A villa mögötti domboldalba süllyesztve épült meg a rendezvényterem, kialakítva egy bensőséges hangulatú udvart az eredeti és az új épületek között. A két épületet összekötő pince-folyosó továbbra is átjárást biztosít a helyiségek között. A terepviszonyoknak és az új funkciók jellegének köszönhetően az új építmények jelentős része a föld alá került. Az eredeti koncepcióban is hangsúlyos tájépítészet visszaköszön a gondosan kialakított kerten, a növényzet harmonikusan köti össze a műemléki épületet az új funkciókat befogadó üveg-fa építményekkel. Az épületegyüttes 2003-ban elnyerte a rangos, európai építészeti Europa-Nostra díjat.
Kulturális központ rekonstrukció új épületrészekkel, konferenciaterem és kávézó
Épült: 2001-2003
Budapest, XII. kerület
Felelős tervező: Basa Péter
Megrendelő: Budapest XII. Hegyvidéki Önkormányzat
A villa építtetője Barabás Miklós festőművész, a 19. századi Magyarország elismert arcképfestője. A festő 1839-ben vette meg a szőlőtőkékkel beültetett telket, présházzal és pincével. Egy évvel később saját tervei alapján felépült a villaépület, amit már akkor földalatti folyosó kötött össze a vincellérházzal.
Az évek során az épületegyüttes sok átalakításon ment át, de a cél az eredeti épület visszaállítása volt, amit a kiegészítő funkciók új épületei minél visszafogottabban egészítenek ki. A helyreállításban nagy segítség volt a festő akvarellje saját villaépületéről és a köré épített rendezett kertről. A klasszicista villaépület ma kiállító térnek ad otthont, a pincéjébe étterem került. A régi vincellérházba borászati gyűjtemény került. A villa mögötti domboldalba süllyesztve épült meg a rendezvényterem, kialakítva egy bensőséges hangulatú udvart az eredeti és az új épületek között. A két épületet összekötő pince-folyosó továbbra is átjárást biztosít a helyiségek között. A terepviszonyoknak és az új funkciók jellegének köszönhetően az új építmények jelentős része a föld alá került. Az eredeti koncepcióban is hangsúlyos tájépítészet visszaköszön a gondosan kialakított kerten, a növényzet harmonikusan köti össze a műemléki épületet az új funkciókat befogadó üveg-fa építményekkel. Az épületegyüttes 2003-ban elnyerte a rangos, európai építészeti Europa-Nostra díjat.
Kulturális központ rekonstrukció új épületrészekkel, konferenciaterem és kávézó
Épült: 2001-2003
Budapest, XII. kerület
Felelős tervező: Basa Péter
Megrendelő: Budapest XII. Hegyvidéki Önkormányzat
A villa építtetője Barabás Miklós festőművész, a 19. századi Magyarország elismert arcképfestője. A festő 1839-ben vette meg a szőlőtőkékkel beültetett telket, présházzal és pincével. Egy évvel később saját tervei alapján felépült a villaépület, amit már akkor földalatti folyosó kötött össze a vincellérházzal.
Az évek során az épületegyüttes sok átalakításon ment át, de a cél az eredeti épület visszaállítása volt, amit a kiegészítő funkciók új épületei minél visszafogottabban egészítenek ki. A helyreállításban nagy segítség volt a festő akvarellje saját villaépületéről és a köré épített rendezett kertről. A klasszicista villaépület ma kiállító térnek ad otthont, a pincéjébe étterem került. A régi vincellérházba borászati gyűjtemény került. A villa mögötti domboldalba süllyesztve épült meg a rendezvényterem, kialakítva egy bensőséges hangulatú udvart az eredeti és az új épületek között. A két épületet összekötő pince-folyosó továbbra is átjárást biztosít a helyiségek között. A terepviszonyoknak és az új funkciók jellegének köszönhetően az új építmények jelentős része a föld alá került. Az eredeti koncepcióban is hangsúlyos tájépítészet visszaköszön a gondosan kialakított kerten, a növényzet harmonikusan köti össze a műemléki épületet az új funkciókat befogadó üveg-fa építményekkel. Az épületegyüttes 2003-ban elnyerte a rangos, európai építészeti Europa-Nostra díjat.